A gyertyakészítő gép fejlesztése

A fejlődésegyertyakészítő gépaz iparosodás lenyűgöző története, amely a tisztán kézi kézművességtől a magasan automatizált, számítógéppel vezérelt termelésig terjed. Tükrözi az ipari forradalom tágabb történetét.

Íme egy részletes áttekintés a fejlesztéséről, főbb szakaszokra bontva:

1. Ipar előtti korszak: Kézművesség (a 19. század előtt)

A gyertyakészítő gépek előtt minden gyertyát kézzel készítettek két munkaigényes módszerrel:

2. Az első forradalom: Gépesítés és új anyagok (19. század közepe)

Ebben az időszakban két olyan kritikus újítás történt, amelyek lehetővé tették a gépgyártást.

Kulcsfontosságú anyaginnováció: Paraffinviasz

Az 1850-es években a vegyészek megtanulták finomítani a paraffinviaszt kőolajból. Kemény, szagtalan, tisztán égő volt, és olcsón és nagy mennyiségben lehetett előállítani. Ez felváltotta a piszkos faggyút és a drága méhviaszt, mint elsődleges alapanyagot, ami tömegtermelés iránti igényt teremtett.

Korai gépesítés:

Az első gyertyagéppel gyártott egyszerű eszközök automatizálták a manuális folyamatokat.

Gyertyamártó gép: Forgó állványokkal ellátott keretek, amelyek nagy kanóckötegeket mozgattak egy olvadt viaszos kádon keresztül, majd hagyták lehűlni őket, mielőtt megismételték a folyamatot. Ez jelentősen növelte a termelést a kézi mártással összehasonlítva.

Gyertyaöntő gép: Egyszerű asztalok több öntőlappal (gyakran 50-200 öntőforma). A munkások kézzel öntötték a viaszt, de a méret sokkal nagyobb volt, mint egyetlen öntőforma esetében.

Úttörők: Az olyan cégek, mint az Egyesült Királyságban működő Candle Machine Company (CMC), elkezdték gyártani ezeket a korai ipari gyertyagyártó gépeket.